Rendezvénynaptár

2015. április
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Pál Gyula Terem

Pál Gyula Terem 
(4400 Nyíregyháza, Vay Ádám krt. 18. )

E-mail: galeria@vacimuv.hu

E-mail: nyirgal@netra.hu

Tel/fax: 42/408-720


Szakmai munkatárs:

Horváth Magdolna

 

Technikai munkatárs:

Roma Györgyi

 

 

Nyitvatartás:

keddtől szombatig 9.00 - 17.00 óráig.
Vasárnap és hétfő szünnap.


Belépődíj:

- diák, nyugdíjas: 100,- Ft

- felnőtt: 200,- Ft



Siklódy Ferenc grafikusművész "Boldog idők" című kiállítása megtekinthető

2015. április 17.(péntek) 15 órától a Pál Gyula Teremben.


 Szepessy Béla grafikusművész Simplicissimus c. kiállításának megnyitóján

Dr. Jankáné prof. Dr. Puskás Bernadett PhD, művészettörténész

az alábbi gondolatokat fogalmazta meg:

 

"A Magyar Kultúra Napja: a hagyományokra, a múlt értékeire hívja fel a figyelmet. Szepessy Béla grafikus, a nyíregyházi főiskola Vizuális Kultúra Intézetének igazgatója, tanára, számos díj birtokosa és több száz tanítvány mesterének kiállítása is ehhez a gondolathoz kapcsolódik választott mottójával.

Simplicissimus - a cím maga is a múltba utal vissza, a 17. századba.

Ez az időszak a képzőművészetben számos újdonságot hozott, új műfajok, így a tájkép, a szatirikus életkép elterjedését. Ugyanakkor Európa a század első felében komoly krízist, háborúkat élt meg. Ez az irodalomban is hagy nyomot, és a pikareszk regény divatját indítja el. Főszereplője mindig a csavargó, azaz picaro, aki különféle tájakat jár be, végtelen kalandokba bocsátkozik, majd ezeket elbeszéli, színesen bemutatva az országokat, szokásokat, néha ferde tükröt tartva.

A legnagyobb hatású a német Jacob von Grimmelshausen pikareszk regénye volt Simpicius Simplicissimus címmel, mely 1669-ben jelent meg. A főhős egy egyszerű legény Simplicissimus, azaz a legegyszerűbb, aki hol szolgaként, hol gazdagként, hol rablóként, hol zarándokként kalandosan bejárja fél Európát, Oroszországig, sőt, eljut Japánig. Bár a verses szöveg a barokkban íródott, túllépte, kiszélesítette a kor stíluskereteit, új valóságértelmezést, ábrázolást nyújt. Még 15 év sem telik el, 1683-ban megjelent a Magyar Simplicissimus -Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus, a boroszlói születésű Daniel Speer műve. Ennek az utóbbi regénynek a cselekményei, leírásai ihlették Szepessy Béla egyik grafikai sorozatát és szolgáltak e kiállítás vezérfonalául. A magyar Siplicissimus abban különbözik a német előzményétől, hogy inkább valós eseményeken alapul, írója hányattatott életét és vándorlásait mutatja be. Egyszerre pikareszk regény és korszerű módon felvidéki és erdélyi útirajz is a Tátra, a késmárki csúcs megmászásának leírásával. A grafikákon misztikus táj és a főhős jelképes portréja kapcsolódik össze talányosan.

A pikareszk regényben a jelenetek irodalmi képek, az egyes epizódok sorrendje kötetlen, felcserélhetők, ahogy egy sajátos szálat követve itt sorakoznak a grafikai művek.

A vándorlás értelmezhető konkrétan: közeli vagy távoli vidékek bejárásaként. Ilyen A nyomdászfiú vándorlásai sorozat: utal a korabeli tanulás , tapasztalatszerzés módjára augburgi műhelyek meglátogatásával, utal a klasszikus grafikai technikák módszereire, fejlődésére, elterjedésére, eszközeikre.

A kiállításon ecsetrajzokat,tollrajzot, néhány fametszet, linómetszeteket látunk az elmúlt négy év anyagából. Finom, részletgazdag kivitelezés és sajátos ötletes szerkesztés jellemzi a műveket. Ilyen a valóság- tükörkép ellenpontjának problémája a Loire vizében tükröződő Chambord-i kastéllyal, a felette lebegő I. Ferenc portréval (az előkép Jean Clouet festményt idézve).

A vándorlás ugyanakkor nemcsak térbeli Szepessy Béla művein, az idősíkok, életállapotok, személyiségi síkok közötti utazás gondolata is foglalkoztatja.

Ilyen az utazás a nemzeti múlt idősíkjai között a 16. századtól a 19. századig (így Bánk bán, Kuruc témák, 1849. Buda ostroma):

Itt utalni kell Georg Kubler az Idő formája című műre, amely körforgásként írja le a művészet alakulását, egy spirális mentén visszatérő stíluselemekkel.  A munkák között Erkel szeme c. 2011-es mű a zeneszerző nemzeti témákat feldolgozó zeneműveire utal, Bánk bán bemutatásának 150. évfordulóján készült. Mintha egy fúvós hangszer tölcsérében látnánk a kavargó szereplőket. A vonalak karaktere, ereje, iránya megmutatja egyrészt a tárgy anyagszerűségét, a formák egymáshoz való viszonyát, ugyanakkor fényeket villanthat fel, árnyékba borít meseszerű szövetet alkot. Egy következő korszakba repít Az abszolút Kuruc geometria, amely szintén a síkokkal játszik vizuális és átvitt értelemben. A vonal, mint elvont grafikai eszköz formák körülhatárolására és  a mozgás kifejezésére egyaránt alkalmas. A gazdag ritmusképletek egyszerre grafikai és festői hatást is jelölnek. Ez mesteri fokon jelenik meg az itt látható műveken.

Szepessy Béla grafikái jól érzékelhetően nem pusztán vizuális problémák megoldásai. Miként a magyar Siplicissimus főhőse is éles szemű, de nem szenvtelen megfigyelő, ez látjuk Szepessy Béla metszeteinek, rajzainak legapróbb részleteiben. A táj, a figurák, a hazai művelődéstörténet alakjai komoly vagy könnyedebb, de - mindenképp mondhatjuk, - elkötelezett, szeretetteljes ábrázolással kerülnek elénk. Ahogy  a Simplicissimus írója is Magyarországról rokonszenvvel ír, a magyarságról szeretettel emlékezik meg, így fogalmazva: „Ennek az országnak a népei …. Megmaradnak ősrégi szokásaik mellett … Erkölcseikben és az érintkezésben udvariasak, … A nők nem csúnyák; tisztességes és tetszetős öltözetben járnak. A férfinép is jó termetű; szeretik a nagy bajszot…”

Ezt a hangvételt érezzük abban, ahogy Szepessy Béla grafikáin ezeknek a valós, vagy képzeletbeli vándorlásoknak kalandos életű hazai szereplői is megjelennek a 19. sz. első feléből :  a Kelet vándora azaz Germanus Gyula világhírű orientalista vagy Kőrösi Csoma Sándor; Gróf Széchenyi Ödön - a dunai hajós, Széchenyi István fia remekbe szabott tűzoltó parancsnoki egyenruhában, aki egyrészt megszervezte a tűzoltó egyletet és Pesten főparancsnoka lett, majd magyar mintára megtette ezt Konstantinápolyban, amiért a szultántól a pasai címet nyerte annak ellenére, hogy nem tért át az iszlámra. Ő volt szintén, aki a Hableány nevű gőzössel vízi úton jutott el az 1867-es párizsi világkiállításra.

E személyek nemcsak e grafikákon találkoztak itt ma össze: a - korábban idézett hasonlat szerint - az idő örvénylő formájában, Germanus Széchenyi Ödönnel Konstantinápolyban futott össze, Ödön pedig a Pesti Sakk Körnek is elnöke volt, alelnöke viszont Erkel Ferenc. A polihisztor természettudós, néprajzkutató Herman Ottó kőszegi fényképészműterme c. mű is a kíváncsi, vándorló elődök előtt tisztelgő grafikákhoz kapcsolható. (Tudjuk, Herman Ottó maga is készített könyvillusztrációkat műveihez.)

A közösségi, történeti idősíkokon, krónoszon átvezető vándorlás mellett létezik végül a személyes és lelki, a szentségi időben, kairoszban való utazás, megmerítkezés.

Mint személyes állásfoglalásra, érlelődésre, kiállásra hívja  fel a figyelmet  A Sibói bölény c. metszet Nyírő József azonos című regénye nyomán. A konzervatív, de hazafi idősebb Wesselényi Miklós és az újító kozmopolita II. József császár álláspontjainak küzdelmét, a végletek közötti utat, és a közöttük álló nő szerepét ábrázolja.

A lelki vándorlásra a Simplicissimusban is találunk utalást, amikor az utazó lemerül a Fekete-erdei Mummelsee tóba és találkozik az ottani mondabeli víz alatti királyság lakóival, hableánnyal. Ez az irodalmi kép maga is ősi előzményekre utal vissza, Odüsszeusz, Aeneas utazására a föld alatti világban, illetve már inkább filozófiai kérdésként Platón Phaedón dialógusában olvasható módon a lélek halál utáni vándorlására az alvilág vizein keresztül.

Az itt látható grafikák között a megtisztító zarándoklatra, a fizikai vagy lelki szenvedés mélységére emlékeztet a Keresztek hegye sorozat, amely Litvánia 14. század eredetű nemzeti emlékhelyét idézi itt fel (Schaulen / Sjauljai közelében). Az 50 ezer nagy és 100 ezer kicsi kereszt a litvánokat ért - a cári Oroszországtól elszenvedett - üldözések, majd 20. századi sztálini deportálások jeleként áll ma újra. Itt sajátos személyes vízióként kerülnek megfogalmazásra a nagypénteki krisztusi szenvedésre is utalva.

Utolsó gondolatként egy sokat által ismert íróra utalnék. Koelho első híres regényében, Az alkímistában is megjelenik a vándorlás többrétegű, összetett szimbolikájú alapproblémája. A  pásztorfiú Santiago egy álmában látott kincs keresésére indul, hosszú zarándoklatot tesz, különös emberekkel találkozik, megtanul titkos jelek között olvasni, de végül hazatérve talál rá az igazságra: azaz  a legfontosabb a saját belsőben, szívben – hazában – való olvasás, a valódi értelem felfedezésének képessége.

Enciklopédikus műveltséggel párosítottan ezt tapasztalhatjuk meg a kiállított műveken. Hisz Szepessy Béla képzeletbeli vándorlásainak vagy valós utazásainak alkotó társai és ihletői irodalmi, zenei művek, filmek. A tudós művész magatartásában pedig a nyughatatlan kíváncsi elődök vezetik. Ahogy bogozódnak-futnak a történeti szálak, úgy futnak, kísérik egymást a kalligrafikus, finom vonalak, melyek apró alakokat, itt nem részletezhető történeteket rejtenek, és új valóságot teremtenek Pilinszky költői képével élve: azaz A művészet nem egyéb, mint a valóság kitalálása. Szívből kívánom Szepessy Bélának, hogy folytassa sokáig hasonló sikerrel ezeket a kalandozásokat. A kiállítás nézőinek pedig, hogy kövessük végig az apró vonásokat, az alkotó gondolait, legyenek részesei ennek a konkrét, ugyanakkor misztikus új valóságnak. Kérem, tekintsék meg a kiállítást!"

 

Nyíregyháza, Pál Gyula Terem, 2015.01.22